A Tonawanda street valamikor magyar környék volt, állítólag a buszokon sem volt ritka a magyar szó. Mára a latinók, feketék vannak túlnyomó többségben, a város szegény részei közé tartozik. De a Magyar Ház még áll és van közösségi élet. A március 15-i ünnepséget a közeli Riverside Parkban kezdtük, ahol az egyik diáktársam megkoszorúzta a Petőfi-szobrot és mondott egy kis beszédet. A délutáni megemlékezéshez a magyar egyetemisták népdalcsokorral, némi hegedűszóval, a'la Vivaldi és az én ünnepi beszédemmel járultak hozzá. Íme, ez utóbbi szövege.
„Aki nem emlékszik, az felejt, és aki felejt, annak nincs jövője.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves ünneplő magyarok!
Először is, szeretném kifejezni köszönetemet, hogy az egyik legszebb nemzeti ünnepünk alkalmával, néhány gondolatot megoszthatok önökkel itt, Buffalóban, a Magyar Házban. Engedjék meg azonban, hogy ne azonnal az 1848. március 15-i eseményekre emlékezve kezdjem a beszédet, - sor kerül majd arra is.
1852. február 12-én Kossuth Lajos Columbusban, Ohio törvényhozó testülete előtt mondott beszédében a demokrácia fogalmát így értelmezte: „Mindent a népért és minden a nép által. Semmit a népről a nép mellőzésével. Ez a demokrácia, ez korunk szellemének uralkodó irányzata.” Angolul így szól: „all for the people and all by the people."
(Kossuth fogadása New Yorkban.)
Egy bő évtizeddel később 1863. november 19-én Abraham Lincoln a következőképpen beszélt a háborút lezáró gettysburg-i csatában meghalt katonák sírja fölött. „Magunkat kell itt ama nagy feladatnak szentelnünk, amely előttünk áll, e dicső halottak példája növelje meg ragaszkodásunkat azon ügyhöz, amelyért ők mindent feláldoztak, határozzuk el ünnepélyesen, hogy nem haltak meg hiába, hogy e nemzet Isten segedelmével újjá fog születni a szabadságban, s hogy a nép kormányzata, a nép által és népért létrejött kormányzat nem fog eltűnni a Föld színéről.
Az utóbbi mondat - government of the people… by the people… for the people… shall not perish from the earth - az, amelyet Abraham Lincoln Kossuthtól hallott és – minden bizonnyal – ez inspirálta a gettysburgi temetési beszédének híres fordulatát.
2008. november 7-én Barack Obama chicagói győzelmét kihirdető beszédének így szól egy részlete: „Hatalmas erőforrásunk volt a több milliónyi amerikai önkéntes kampánymunkás, akik képesek voltak remek szervezőkészségükkel bebizonyítani, hogy több mint kétszáz év után mégsem halt ki világból a „the government of the people, by the people, and for the people” fogalma”. A gondolat visszautal Lincolnra, rajta keresztül pedig Kossuthra: a nép kormánya, a nép által választva, a nép érdekében.
Gondoljunk bele egy kicsit! A 1848-49-es magyar forradalom szellemi vívmányai mai napig jelen vannak és hatnak a világ gazdasági-katonai értelemben első számú országának vezetőjére, Amerika alapértékei meglepő hasonlóságot mutatnak azokkal, amelyeket a márciusi események alkalmával a pesti ifjúság az utcára vitt, és amelyek nevében felvette a harcot a Habsburgokkal és később az orosz birodalommal.
Nézzünk vissza egy pillanatra ezekre a meghatározó eseményekre, arra a szerdai napra 1848. március 15-ére. Petőfi Sándort hívjuk segítségül az emlékezéshez, aki így ír a naplójában:
„A Pilvax kávéházban előadtam szándékomat a sajtó rögtöni fölszabadításáról társaimnak. Ők beleegyeztek, proklamációt szerkesztettek. Már indulófélben voltunk, amikor azt kérdém, micsoda nap van ma?
- Szerda - felelt egyik.
- Szerencsés nap - mondám -, szerdán házasodtam meg!
Azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjuságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.
Az orvosi egyetem udvarában ismét fölolvasta Jókai a proklamációt és én elmondtam a nemzeti dalt. Innen a mérnökökhöz, ezektől a szemináriumba a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. A szeminárium csarnokában elénk állott egy professzor, és ezt mondta nagy pátosszal:
- Urak, a törvény nevében...
Többi szavait elnyelte a sokaság mennydörgő kiáltása s a tisztelt tanár többé nem juthatván szóhoz, szépen elkotródott. A jogászok rohantak ki az utcára, hogy velünk egyesüljenek.... Jókai ismét fölolvasta a proklamációt s a tizenkét pontot s énvelem elszavaltatták a nemzeti dalt. Fanatikus lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövő „esküszünk”-öt mindannyiszor végigharsogta az egész sereg, mely a téren állt.
Délután három órára gyülést hirdettünk a muzeum térre. A szakadó eső dacára mintegy 10 000 ember gyült a muzeum elé, honnan közhatározat szerint a városházához mentünk, hogy a tizenkét pontot magukénak vallják a polgárok is és velünk egyesüljenek. A tanácsterem megnyilt, s megtelt a néppel először. Óriási kitörése a lelkesedésnek! ... Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön... körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam ... minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert!
Ez volt március 15-ke. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben. Tekintve annak, ami volt, kezdetnek, nagyszerű, dicső. Nehezebb a gyereknek az első lépést megtennie, mint mérföldeket gyalogolni a meglett embernek.”
Eddig az idézet a naplóbejegyzésből. Április 10-én Pozsonyba érkezik maga a király, hogy a szentesített 1848-as törvényeket kihirdesse s egyben az utolsó rendi országgyűlést berekessze. Az új törvények lényegükben megadták majdnem mindazt, amiért előtte a magyar értelmiség 20 évig küzdött. Magyarország tehát nem egészen egy hónap alatt minden vérontás nélkül megnyerte „forradalmát" — nem egy független magyar respublika felállítását ugyan, amiről Petőfi (és titokban Kossuth) álmodozott, de kivívta magának az elemi alapjogokat egy szuverén állam felállításához.
Sajnálatos módon a magunkra hagyottság lett a vesztünk ebben a forradalomban, ahogyan történt a Rákóczi-szabadságharc és az 1956-os forradalom esetében is.
Erről így ír Petőfi:
Már minékünk ellenségünk
Egész világ, látom én;
Szegény magyar, be magad vagy
Ezen a föld kerekén!
No de semmi, jó az isten,
Ugy lesz, ahogy lenni kell;
Hagyjanak el! csak magunkat
Mi magunk ne hagyjuk el.
Mig lesz egy kéz és egy kard;
A kezdeti sikerek után jöttek a kudarcok: a nemzetiségek a magyarok ellen fordultak, a katonaság egy része nem állt a forradalmárok pártjára, a bécsi udvar manőverezése megosztotta a felkelőket, végül az oroszok behívásával a hősiesen harcoló magyar huszárok serege harapófogóba került. Végül, 1849. augusztus 13-án Világosnál Görgey Artúr letette a fegyvert, a Habsburgok felé utolsó döfésként, nem az osztrákok, hanem az oroszok előtt.
A forradalom bár elbukott, de idővel az eszmék megtermékenyítő módon hatottak magára az Osztrák-Magyar Monarchiára, amely a kiegyezés után egyike lett Európa legerősebb, legmodernebb birodalmainak és erre a földrészre is, ahogyan látható volt a beszédem elején említett Lincoln és Obama gondolatokban is. A mai napon a magyaroknak küldött üzenetében Obama a magyar történelem egyik mérföldkövének, valamint a szabadságért vívott küzdelem egyik, jelentős fejlődést elindító pillanatának nevezte az 1848-as forradalmat, amelynek öröksége továbbra is ösztönzően hat. E történelmi eseményre visszaemlékezve az amerikai elnök méltatta a két ország közötti barátságot. „Közös értékek és célok mentén a magyarok és amerikaiak rengeteg, kölcsönös érdeklődésre számot tartó ügyben működtek együtt. Nagyra értékeljük a magyar nép felbecsülhetetlen értékű hozzájárulását a válságok megoldásához szerte a világban” – áll az üdvözletben.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
Idén 160. éve, ho
gy véget ért a forradalom. Már senki sem él, aki mesélni tudna azokról az időkről, de én nem hiszek abban, hogy maga az ünnep pusztán múltidézés, nosztalgia, régi dolgok fölemlegetése. Azt gondolom, hogy kötelességünk és valójában nagy lehetőség is újra forradalmárnak lenni. Ha 1848-ban forradalom kellett, most még inkább forradalom kell. De ezt a forradalmat nem nagy szavakkal, nem kardokkal és szuronyokkal kell megvívni, hanem „lélekben és igazságban” Harcolni az embertelenség, a kiüresedés, a magány és a közösség nélküli lét ellen. Felemelni szavunkat, ahol igazságtalanságot tapasztalunk, jó magyarnak lenni, éljünk akár itt, Amerikában, a Kárpát-medencében vagy bárhol a világon. Most a lélek forradalmát kell vívnunk, ami a gondolkodás megújulását jelenti.
A március 15-i események nem egyetlen ember műve. Petőfi naplórészletében végig ott szerepel a többi forradalmár, ilyen nagy események véghezviteléhez nem lett volna elég hozzá egyedül Petőfi, Jókai vagy akár Kossuth. Közösségben, összefogva tudtak egy rendszert alapjaiban megrengetni, máig ható változásokat beindítani. Az ő példájuk minket is összetartásra, közös munkálkodásra szólít, hiszen mindig vannak olyan értékek, eszmék, amelyek mögé még a pártoskodás, széthúzás felé húzó magyar emberek is be tudnak állni. És közösen, vállat vállnak vetve tenni, dolgozni értük, koruktól, egészségi állapotuktól, politikai nézetüktől, vallási hovatartozásuktól függetlenül. Ha képesek vagyunk így tenni, akkor nyomot hagyhatunk a jelenben, és unokáink, utódaink táplálkozni tudnak majd a rájuk hagyott örökségből.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket, méltó ünneplést kívánok!
