Mardi Gras. Fat Tuesday. Húshagyókedd. Az utolsó ereszd-el-a-hajam buli Nagyböjt előtt és mint minden olyan dolog, amiben benne van az vég-érzet, a csakazértis akarása, ez a legnagyobb.
New Orleans erről híres igazán, itt a leggrandiózusabb a díszlet és a legautentikusabbak a bóvli nyakláncok, amelyet kilószám pakolnak magukra a karneváli menetben önfeledten táncoló részvevők és a bámészkodó, fényképező, helyben toporgó nézősereg. Így olvastam egy könyvben, talán egy év múlva megnézem?! Buffalónak csak gyönge másolat maradt, a klubbok "special" partit hirdetnek, a tévébemondók műanyag gyöngysort akasztanak egymák nyakába.
És, óh mennyire fontos az időzítés! Aznap este Barack Obama az amerikai kongresszus előtt beszélt 52 percig a székbe szögezve 52 millió amerikait. Ismertette a gazdaságélénkítő csomagot, biztatta a népet, segítséget ígért a válságban bajbajutottaknak és szembesített: az eddigi gazdasági és politikai felelőtlenségnek vége, az USA számára eljött a “számvetés napja.”
A beszéd aktuálpolitikai és egyéb összefüggéseinek elemzéséhez még nem tudok eleget, mindenesetre, magyar szemmel nézve, maga az esemény körítése nagyon furcsa, már-már szürreális élmény volt. A beszéd előtt, a közjogi méltóságok bevonulása után megjelent az elnök is egy popsztárhoz illő bevonulóval, megszámlálhatatlan kézfogással és "how R U?"-val, folyamatos tapstól kísérve. Beszéd közben átlag 6 percenként állt fel mindenki, hogy felállva, tapsviharral köszöntsön egy-egy bejelentést, hatásosabb mondatot. Tiszta show-műsor, ezt még szoknom kell.
Ash Wednesday. Hamvazószerda. A Nagyböjt kezdete, a bűnbánat, megtisztulás, újrakezdés ideje. Az áldozaté. A számvetésé, ahogy az elnök mondta - nem véletlen, miért éppen aznap hangzott el a a beszéd.
A Niagara University-n jutottam el misére, a templom tele volt. Otthon megszoktam, hogy a tempomból kilépéskor automatikusan letörlöm - hiszen kilépek az ellenséges világba - a hamukeresztet, amit a szertartás végén a pap ("Emlékezzél ember, porból vagy és porrá leszel!") a homlokomra ken. Itt nem úgy van az! A diákok, sőt tanárok, büszkén járkálnak egész nap hamus fejjel, mint valami modern Jóbok, bár ez ugye nem is kellene, hogy furcsa legyen egy katolikus magánegyetemen, mégis meglepett. A saját eltussoló reakcióm negatívan, a diákság példája pozitívan.
A Nagyböjtöt most így kezdem el: "Fel hát, mondjunk sok szabad dologra nemet, hogy legyen erőnk igent mondani mindig az Isten akaratára!" (Gyulay Endre)
