TOEFL & GMAT - "E kettő kell nekem." Mert az amerikai egyetemnek is. Elsőként az előbbinek futottam neki, íme a tapasztalat.
A TOEFL (Test of English as a Foreign English) egyike a legelterjedtebb egynyelvű vizsgáknak, amit nemcsak oktatási intézmények, hanem külföldi munkáltatók is kérnek, egyfajta felvételiként a jelölt akítv angol tudásának lemérésére. Jelentkezés online, szótárhasználat kizárt, a tesztet ma már mindenhol ugyanolyan körülmények között (Internet-alapú teszt) végzik. Nem olcsó mulatság, különösen a mostanában magasan szárnyaló forint-dollár árfolyam mellett. És íme egy mintakérdés a Reading (szövegértés) szekcióból:
120 pontból 65 kell a Niagarára, ez nem olyan vészes. A vizsgaalkalom vicces volt a maga nemében, és eléggé vegyes társaság gyűlt össze azon a novemberi szombat délelőttön, a vagány úrifiútól, a parázós, pedáns leányon keresztül, a koreai (kínai?, japán?) fiatalemberig húzódott a skála. Kívülről nézve, - de belülről is - legmorbidabb a Speaking (beszédgyakorlat) rész: ülünk a teremben, bámuljuk a monitort, fejünkün a headset és beszélünk egy felvevőgépnek, valamilyen meghatározott témában, pl. mit tanácsolnánk barátunknak, aki éppen be van osztva az új munkahelyén, de nagyon meg akar hallgatni egy vendégelőadót? ("Miért nem kérdez meg mást, miért pont engem traktál a hülyeségeivel...?")
A szünetben beszélgettem A PEDÁNS kislánnyal, kiderült, hogy ő is amerikai egyetemre készül és már harmadszorra repetázik, mert mindig visszatapsolják. Mindenesetre, legalább csini volt...
Teszem hozzá, jelen sorok írásakor még nincs meg "műalkotásom" hivatalos eredménye.
