Meglátogatott a Fogtündér. Igaz, kicsit erőszakosabban, mint gyerekkoromban és jobb szerettem volna, ha nem találkozunk, de a fájdalom és a gyulladásoktól való félelem hatására befeküdtem abba a bizonyos székbe és mivel a szakértő szerint úgy tűnt, nincs jobb megoldás, átestem életem első foghúzásán, ami nem a fájdalom, hanem az első mivolta következtében marad emlékezetes.

Mert minden első dolog - szerelem, utazás, diploma satöbbi - milyensége maradandó, megharározó élmény. Ahogy az érzéstelenítés után a fogó ráharap a fogra, majd elkezdődik a "hintázás", előre-hátra, jobbra-balra feszegetve keresi az orvos hol válik el legkönnyebben hús a csonttól, csont a csonttól. És aztán egy ponton enged a fog, szabadul a gyökér, megtelik vérrel, gyulladáskor gennyel is a felszabadult kráter. Rágófogak esetében néha bennmarad a gyökér, ilyenkor segít a fúró, aztán a kisebb darabokat már könnyű eltávolítani.

Amerikai tartózkodásom alatt közelebb kerültem az egészségügyhöz, nem pusztán ennek a kezelésnek kapcsán, hanem mert májustól egy magyar származású buffalói szemorvos irodájában dolgozom. A munkám egyrészt technikusi: egy OCT nevű gép kezelése, ez a technológia arra képes, hogy keresztmetszeti képeket csináljon a retináról, annak is egy különleges részéről, a makuláról. Ugyanis, az időskori makula degeneráció (egy videó az AMD-ről itt) sok öregedő embert súlyt, akik így szépen lassan elvesztik látásukat. A gép által készített képeken a hozzáértő orvos (és technikus) fel tudja fedezni az AMD jeleit és időben elindulhat a kezelés.

(Egészséges szem képe és amit egy AMD-ben szenvedő lát. A központi látás tűnik el.)

Ennek leghatékonyabb formája az injekció. Közvetlenül oda kell adni, ahol a betegség kialakul, igen, egyenesen a szembe. Mindamellett, a létező gyógyszerekkel maximum megállítani lehet az elváltozást, visszafordítani nem, mégis nagyon sokan választják a szeminjekciót, mint hogy elveszítsék a látásukat. És ez a munkám második területe: segítkezni a doktornak az injekció beadásakor: injekció előkészítése, szemterpesz behelyezése, páciens fejének rögzítése, szemcseppek adagolása, fertőtlenítés, "takarítás". Én, aki hajdan attól elmenekültem, ha ki kellett szedni valakinek a szeméből a biciklizés közben belehalt minirovart, most tágra nyitva tartom a látószerveket, figyelem, ahogy az orvos gyorsan és hatékonyan néhány mikromiliméterre a pupillától beadja az injekciót. Hát, van a Magasságbelinek humora, az biztos...

És munkám harmadik része adminisztráció. Napi riportok, páciensek aktái, adatai, biztosítások ellenőrzése, valamint az injekciók rendelése. Belekóstolok a híres-hírhedt amerikai egészségbiztosítási rendszerbe de minden bizonnyal csak a felszínét nyalogatom. Az biztos, hogy rengeteg pénz van benne. A magánbiztosítók, jogszabályok, állami rendeletek (számomra) átláthatatlan rendszerében nagy összegek mozognak ide-oda, elég bármelyik gyógyszer vagy orvosi kezelés végszámlájára rápillantani. Vizitdíj mindenhol van és átlagosan $20-30 (4-6000 Ft), egy foggyökérkezelés $1000 (200.000 Ft) is könnyen lehet. Kórházi napidíjak $200-tól (40.000 Ft) kezdődnek, ezért éri meg az utasbiztosító cégeknek inkább hazahozni a pácienst, mint állni a horribilis összegeket.

Egy-egy löket injekció, amivel az AMD-t kezeljük, ampullánként $900-1300 (180-260.000 Ft) között mozog. Ez 30 milliliteres fiolában érkezik, amiből 25-öt kinyomok a semmibe, a maradék 5 ml kerül felhasználásra. A biztonság nevében. És ha egyszer elkezdődik a kezelés, valószínűleg a páciens élete végéig folytatni kell, 6-8-12 hetente. Nyilván, az állami Medicare biztosító (ami az időseket biztosítja) áll valamennyit a csillagászati árból, de a maradékra rámegy a tisztes amerikai állampolgár vagy munkáltatója élethosszan havonta becsületesen fizetett egészségkasszája. Sőt.

"Mindjárt szólok valakinek, hogy jöjjön és készítse fel Önt a számla összegére."

Folyt. köv.